5. fejezet

5. fejezet

Amikor felébredtem Bella már nem feküdt a helyén, ha jól hallottam, akkor a konyhában ténykedett valamit, lehet, hogy reggelit csinál, vagy mosogat. Felkeltem, majd kimentem a fürdőbe, hogy összeszedjem magam a tegnap esti – vagy inkább hajnali – kalandozás után a Cullenékkel. Megtámaszkodtam a csapon, a ball karommal, majd a másikkal kinyitottam a hideg vizes csapot. Kezemet alátartottam és arcomat kezdtem vele simogatni. Ez valamennyivel segített, hogy élénkebbnek tűnjek. A kötést levettem a fejemről, majd kidobtam a kukába. Lebattyogtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. Bundás kenyér illata járta át az egész alsó szintet és számomra talán az egyik legkedvesebb hangot is meghallottam, amit egy tárgy kiadhat magából. A teáskanna sípolását.
- Jó reggelt Bella. Mikor keltél fel? – kérdeztem miközben hátratűrtem a hajam.
- Reggelt? Így ½ 12 tájékában?
- Hopsz, kicsit tovább aludtam a kelleténél, de ugye nem késtük le a La Push-i kirándulást? – kérdeztem reménykedve.
- Nem, még nem, de sietnünk kell, ha el szeretnénk menni, pontosabban szeretnél menni… Én még mindig azt hiszem, sokkal jobb lenne, ha itthon maradnánk. Amúgy is egy csomó házi van, amit meg kell csinálni.
- Jaj, már Bella! Ezt megbeszéltük. Megyünk és kész! Amúgy is… régen láttad Jacobot. – pontosan tudtam, hogy Bella mennyire le akar menni és csak engem akar megvédeni és a következményeket is tudtam. Ő kicsit kacérkodik Jacobbal, Jacob elmondja a legendákat, Bella elkezd kutatni és kitör a káosz. Nekem ezt meg kell állítanom. – Ja, és köszi a reggelit.
Az asztal már meg volt terítve. Ott gőzölgött a finom tea és mindkettőnk tányérján két-két szelet bundás kenyér. Leültem és jó nagyot haraptam az enyhén meleg finomságba. Bella is leült velem szembe, majd belekortyolt a teájába. Gyorsan bekapkodtam a kaját, majd felfutottam a lépcsőn és felöltöztem.
- Na, mehetünk! Majd elmosogatsz, amikor megjöttünk. – Rángattam Bellát, majd elzártam a vizet és a kocsi kulcs után kapkodtam.
A fogasról levettem a kabátjainkat és felhúztuk azokat. Bezártuk az ajtót és végre valahára elindulhattunk. Sokkal hosszabb útra számítottam. Legalábbis Bella nem ilyen rövidnek írta le, de lehetséges, hogy azért tűnt ilyen rövidnek, mert már nagyon izgultam Jacob miatt.
Mikor megérkeztünk a többiek már ott voltak és ránk vártak. Mike és Eric már szörfre készek voltak és szerintem engem vártak, de sajnos ki kell őket ábrándítanom, mert én a fejem miatt nem fogok belemenni a vízbe…
Kiszálltunk a kocsiból, majd köszöntöttük a többieket.
- Siess Robin! Nézd milyen jók a hullámok! – mondta fellelkesedve Mike.
- Bocsi fiúk, de a sebem miatt nem tudok veletek menni… - sajnálkoztam miközben a talajon heverő kavicsokat fixíroztam.
Nekidőltem Mike furgonjának, amiben Jessica és Angela ült. A lányok Bellával elbeszélgettek és valami olyasmit hallottam, hogy lefixálták a báli ruha vásárlásának pontos időpontját. Én meg csak vártam és vártam, hogy mikor tűnik fel a távolban Jacob.
Nem hittem a szememnek, amikor megláttam Jacobot a part mentén sétálgatni.
Jesszusom, ez Ő az… Most mit csináljak?
Gyorsan hátat fordítottam, majd kicsit elkezdtem magam csinosítani. A zsebembe rejtettem indulás előtt egy szájfényt és egy kisebb parfümmintát, gyorsan fújtam magamra belőle és a hajamat is megigazítottam a visszapillantó tükörbe.
Csak nyugalom Robin. Nem lesz semmi baj! Robin. Semmi hirtelen reakció.
- Áááá! Ez! Ő! Jujj! Jacob! – elkezdtem rohanni felé, majd a nyakába ugrottam.
- Robin mit csinálsz? – Nézett bambán Bella.
Jacob a hirtelen kapott plusz kilóktól elvesztette egyensúlyát, majd hátravágódott.
- Tudod, hogy sokkal cukibb vagy mint a filmben? – kérdeztem önkívületi állapotban.
Hajzuhatagom előre hullott Jacob arcára, aki elmosolyodott – talán a hajam csiklandozta – és vakítóan fehér fogain megcsillant a tengerről visszatükröződő napfény. A sötétbarna már majdnem fekete szemei teljesen ámulatba ejtettek. Arcom és fülem elkezdett égni – biztos elpirultam –, de szememet nem tudtam levenni róla, minden pillanatot ki akartam élvezni. Megérintettem hosszú, bársonyos barna haját, majd kicsit közelebb hajoltam és akkor… akkor… meghallottam Bella élményromboló hangját.
- Robin te mit csinálsz?
Gyorsan leugrottam Jacobról, majd leporoltam magam. Hátráltam pár lépést, majd hátraestem, mint az elöbb Jake karjai közt.
- Áú! Ez kicsit fájt!
- Várj segítek! – mondta Jacob, majd felhúzott.
- Bocsi, nem szoktam így megnyilvánulni. Amúgy szia Robin vagyok!
Jacob is felkelt és bemutatkozott.
- Én meg Jacob, de ahogy kivettem a viselkedésedből már tudod, hogy ki vagyok. – kacagott – Jól vagy? Mintha sántikálnál kicsit? Gyere, támaszkodj rám, majd visszaviszlek a kocsikhoz.
Nem tiltakoztam és kihasználtam az alkalmat.
- Még egyszer bocsánat. – Tűrtem el a hajamat az elnézéskérés közben.
- Semmi gond! Csak kicsit hirtelen ért… Bella mondta, hogy jössz! Szóval vártalak, de ennyire még nem készültem fel a fogadásodra. – próbálta elviccelni a dolgot.
Én is kacagásba törtem ki. Ezek után Jacob jobb oldalán haladtunk vissza a furgonig. Bella azt mondta, hogy a kocsijában van fásli, így elmente, hogy megkeressem. Hosszas keresés után sem találtam meg, de amikor visszamentem a többiekhez Bella és Jacob már a távolban sétáltak és elméletileg a quileute legendákról fecsegnek, és Bellában most tudatosul, hogy a leendő pasija egy vámpír. Jobbnak gondoltam, ha inkább nem megyek utánuk, úgyis megtudta volna előbb vagy utóbb, de talán eltudom, majd venni a kedvét a vámpíroktól, hiszen azok vérengző fenevadak…
Próbáltam valami értelmessel elütni az időt, amíg visszajönnek, Angelaval társalogtam, hogy Ericcel szeretne menni bálba, de Ő még nem hívta el és Bella azt javasolta neki, hogy hívja el ő a fiút.
- Jessica! Te kivel mész a bálba? – kérdeztem mintha nem tudnám.
- Engem Mike hívott meg, de tökre azt hittem, hogy Bellát fogja elhívni, de Hál’ Isten engem hívott, bár Edwardnak jobban örültem volna. – mondta rezzenéstelenül komoly arckifejezéssel.
- Értem, nagyon összeilletek. Örülök, hogy együtt mentek. – mondtam, hogy ezzel is előrelendítsem az idő múlását.
- Igen… szerintem is… - tette hozzá Jessica.
Jessica úgy látszik, általában megszerzi magának azt amit akar.
Vontam le a következtetést. Angelará tekintettem, aki a hullámokat követte a szemével és a két ügyetlen fiún néha-néha megállt a szeme.
Láttam Jacobékat visszafelé haladni. Bella agya már biztos kattoghat, hogy most mit csináljon, és szegény Jake pedig abban a hitben él, hogy Bella érez valamit iránta. Nem érdemli meg Jacob szeretetét…
Amíg vissza nem értek a lábamat kezdtem vizslatni, kicsit bedagadt, de nem annyira vészes.
- Azt hiszem Bella nem lesz jó a tartós együttélés veled. Éjszaka átragad a balszerencséd rám. – mondtam közbeszólva a beszélgetésükbe, amikor már hallótávolságon belül voltak.
- Az meglehet. Ezt már én is észleltem. Igaz én nem szoktam vele együtt aludni. – Jake Bellára nézett szerelmes szemeivel és én irigykedve bámultam rá. Nem tudtam elhinni, hogy Őt szereti, de abban biztos voltam, hogy megszerzem magamnak bármi áron. Akár elmondom neki az egész jövőt. Én nem dobnám el magamtól, ahogy Bella fogja nem használnám ki…
- Robin! – Zökkentett ki Bella a gondolatmenetemből. – Lassan indulnunk kellene.
- Rendben! – Felálltam, majd Jacobhoz sántikáltam. – Örülök, hogy megismerhettelek.
- Én is nagyon örülök! Majd valamikor meglátogatlak titeket! – kacsintott rám.
Közelebb léptem és megöleltem és Jake is viszonozta az ölelésemet. Beszippantottam kellemes illatát, majd amikor engedett az ölelésén én eltávolodtam.
- Sziasztok! – mondtuk Bellával egyszerre, majd elindultunk a furgonhoz.
Beültünk és hazafelé tartottunk. Az út hosszabbnak tűnt, mint oda, pedig gyorsabban mentünk.
- Jessicáékkal megbeszéltük, hogy jövő héten megyünk, majd Port Angeles-be. Te is jössz ugye? Ruhákat kellene venni…
- Hát nem tudom… A lábammal mi lesz, majd meglátom, szívesen mennék…
… mivel meg kell, hogy védjelek, mert ha én nem teszem, Edward fogja.