6. fejezet

6. fejezet

- Bella… ne kezd el megint a hisztidet – mondtam egy gyenge pillanatomban, amikor testvérem szemében az látszott, hogy mindjárt megörül a szerelemtől.
Nem szólt semmit, ismét a matek tankönyv fölé görnyedt, majd a ceruzájával kezdett el szórakozni.
- De… olyan elérhetetlen és ettől még vonzóbb lesz számomra. Minden egyes percben szenvedek amikor nem látom a tekintetét.
Azt hittem, hogy csak túldramatizálja a helyzetet, de sokkal makacsabb, mint ahogy gondoltam.
- És honnét tudod, hogy Ő viszont szeret? …csak azt ne mond, hogy megérzed. – Karjaimat összefontam.
Nem szólt semmit, csak felállt és kiment a fürdőben, majd magára zárta az ajtót és hallottam, ahogy zokogni kezdett.
- Ne legyél már ennyire gyerekes. A sírás nem fog megoldani semmit… Egy pasi nem érdemli meg, hogy sírjál érte… Főleg nem Ő.
Bella nem szólt semmit csak tovább szipogott. Körülbelül, úgy képzelem el, hogy a padlón fekszik összegömbölyödve, mint egy sündisznó és remeg a sírástól.
- Bella kérlek, ne csináld ezt! Gyere ki különben… különben betöröm az ajtót! Ismersz, én mindenre képes vagyok.
- HAGYJÁL BÉKÉN! – jött az igencsak nemleges válasz.
Nekidőltem az ajtónak, majd szépen lassan lecsúsztam és fejemet az ajtóba vertem. Ránéztem a közelben lévő órára.
- Hamarosan megjön Charlie és akkor Ő úgy is be fog rontani hozzád… tik-tak tik-tak…
Eszembe jutott valami, ezért gyorsan felpattantam és elindultam Bella szobájába és keresgélni kezdtem a polcok között. Sikeresen beszereztem a kellékeket és visszamentem a fürdő elé. Egy papírlapot csúsztattam be az ajtó alatt és a zárba helyezett kulcsot egy ceruzával próbáltam kipiszkálni a zárból.
- Ezaz! – sikítottam örömömben, amikor tompán megcsendült a kulcs a papíron.
Elkezdtem kihúzni a lapot, de sajnos a kulcs megakadt… Nem volt elég hely, hogy ki tudjam húzni.
A francba! Pedig már majdnem bejutottam.
Eszembe jutott még egy filmes trükk, így ismét felpattantam. Nagy nehezen találtam egy hullámcsatot, majd visszamentem a fürdő elé. A hullámcsatot széthajlítottam, majd a zárba dugva próbáltam kinyittatni az ajtót.
- A filmekben ez sokkal könnyebben szokott menni… Mekkora átverés.
Gondolkoztam, hogy milyen módszereket láttam a filmekben, de semmi nem jutott eszembe.
- Bella kérlek, gyere ki abból a kibaszott fürdőből már! – ordítottam az ajtó előtt.
- Minek?! Hogy megint papolj nekem, hogy milyen rossz lesz nekem Edward mellett.
- Bella ne haragudj, de van valami, amit nem mondhatok el neked! Hamarosan úgy is meg fogod tudni és akkor rájössz, hogy miért nem mondhatom el ezt neked…
Szerintem elég drámai hatást értem el, mivel Bella abbahagyta a szipogást és a felvette a kulcsot a földről és a zárba helyezte.
- De miért nem mondhatod el nekem Robin? Mit tudsz te a Cullenékről?
- Bella… Ne most… Rendeljünk egy pizzát! Mit szólsz hozzá?
Nem szólt semmit, csak a szobája felé vette az irányt. Elé álltam, mint egy barikád.
- Ne szórakozz már Robin! Gyere folytassuk a matekozást.
- Most nem… - Megfogtam a kezét, majd a lépcsőn leráncigálva egészen a konyháig húztam, ahol a hűtőre tűzött lapra tekintettem. – Fogd a kezedbe a telefont, diktálom a számot.
Bella nem szólt semmit, csak csinálta, amit mondtam.
- Sonkás-kukoricásat rendelj!
Miután megrendelte a pizzát ismét karon fogtam, majd a nappali felé vettem az irányt.
- Mit szólnál, ha közben néznénk egy DVD-t?
- Felőlem… - mondta unottan.
- Ha ilyen leszel egész hátralévő életedben esküszöm kiköltözök az erdőbe egy sátorba.
Apró mosoly húzódott testvérem arcára, majd lehuppant a kanapéra.
- Na, mit nézzünk?
- Mondjuk… a Rómeó és Júliát!
- Pff… ilyen helyzetben valami jó kis thrillert kell nézni. – Leguggoltam és megnéztem a nem valami változatos DVD arzenált.
- PÁNIKSZOBA? – Gyorsan kikaptam a DVD-t és a szereplő listát kezdtem el vizslatni.
Jodie Foster… Forest Whitaker… KRISTEN STEWART… Uh… ez érdekes lesz…
Bella nem szólt semmit a különös reakciómra, csak pislogott párat. Betettem a DVD-t, és lekuporodtam mellé. Egész végig őt figyeltem, hogy nem veszi észre saját magát a képernyőn, de nem csinált semmit.
Biztos a rövid, szőkés haj és zöld szem miatt nem tűnik fel neki.
Körülbelül huszonöt perc telt, amikor megérkezett a pizza. Kifutottam, majd kifizettem és a gőzölgő finomsággal.
- Pont ez kell nekünk! – mondtam, majd felnyitottam a dobozt.
Filmnézés közben elmajszoltuk a pizzát, majd a vége felé megérkezett Charlie is.
- Sziasztok Lányok!
- Szia Charlie! – Teljesen egyszerre mondtuk ki ezért teljesen úgy hangzott, mint a Charlie angyalaiban. Felkuncogtunk.
- Látom eléggé lányos délutánotok volt. Van még nekem egy kis pizza?
- Igen van! Hagytunk neked két szeletet. – Bella kinyújtotta karját amiben a dobozt tartotta és várta, hogy Charlie elvegye.
Bejött, majd átvette a maradékot.
- Charlie! Láttad már a Pánikszobát? Nem hasonlít valakire ez a színésznő? Olyan ismerős a tekintete csak a haj meg szem lenne kicsit más!
- Igen láttam, de még egyszer sem vettem észre, hogy hasonlítana valakire ez a lány.
Tuti, hogy a drogos tekintet miatt. Eléggé torz itt Kristen arca… Jól alakít ebben a filmben. De akkor sem értem, hogy miért nem veszi észre senki ezen a világon! Jobban mondva csak Forkson belül…
Már csak tíz perc volt hátra a filmből. Ez az idő is hamar eltelt. Miután vége lett felmentünk és még egy kicsit gyötörtük magunkat a matekkal.

(Szerzői megjegyzés: Ha esetleg van itt valaki, aki nem látta még a Pánikszobát, csak ajánlani tudom! Jó kis film!:P)