2010. március 23., kedd

Saját Könyv!

Légyszi nézzetek be ide! Az én saját sztorim!
Chatet még nem volt időm csinálni, ezért légyszi kommentbe értékeljetek!



A képre kattintva jön be az oldal, de ha nem megy akkor itt a link:
http://smileyboy-poetry.blogspot.com/

2010. március 22., hétfő

Díj 2.0

Ismételten nagyon köszönöm αп∂ι-nak!

Photobucket


1) Megköszönöm akitől kaptam, és belinkelem
2) Elküldöm azoknak, akik szerintem megérdemlik { max 10 embernek }
3) Értesítem őket az ajándékról
4) Leírom miért szeretek másoknak írni
5) Pár mondatban bemutatkozom a nagyvilágnak

2,
Klajcsiií
Vampire Nori

4, Nos... Miért is szeretek másoknak írni?
Ezen a kérdésen sokáig gondolkoztam, míg leírtam ide.
Először is azért, mert örülök, ha más örömet szerez és valahogy képes vagyok neki adni valamit, amitől ha nagyon kis %-ban is, de megváltozik és fejlődik esetleg átgondol valamit.
Jó látni, hogy mennyire izgatottan várják a frissítéseket!

5, Kaposvári fiúként tengetem mindennapjaimat. 9.-es vagyok és kedvenc tantárgyam az irodalom. Amit meg legjobban utálok a tesi. Hobbim az olvasás és a moziba járás!:P Szeretek biciklizni, főleg nyáron.
És a legfontosabb: Nekem a Balaton a Riviéra!:P

2010. március 14., vasárnap

10. fejezet

10. fejezet (Különkiadás)


Jacob gurult be a házunk elé – kicsit furcsa volt, mivel már nem az a serdülő kisfiút láttam, hanem az ereje teljében lévő fiatal férfit, akin az XXL-es póló is feszül a kemény izmoktól., majd integetve szállt ki a kocsiból.
- Szia Robin! Pattanj be és aztán húzzunk La Pushba!
Beszálltam, majd lágy, de mégis szenvedélyes csókkal illettem szerelmem. Már tűkön ültem amikor megláttam a La Pusht jelző táblát, belekaroltam kedvesem kezébe amitől kicsit kilengett a kocsi, de már ez sem zavart minket. Jake kitépte a kocsi ajtaját, míg ment a kocsi, majd hirtelen behúzta a kéziféket. Átrohant az én oldalamra, ölbe vett és az üres ház felé vitt a karjaiban. Hamar átjutottunk az ajtón, amit nem zárt be. (Gondolom előre tervezte az egészet.) Lábával behajtotta és a szobája előtt letett. Mélyen a szemébe néztem, amiben valami aranyos huncutságot véltem felfedezni. Kezeimet a nyaka köré fontam, majd dús hajába túrtam. Ő átkarolta a derekamat, majd a laza felsőm alá nyúlt és a gerincvonalamat kezdte cirógatni. Karjaimat lefejtette a nyakáról, majd nyakamat ajándékozta több száz apró, puha csókkal. Kinyitottam a szobája ajtaját és az ingénél fogva behúztam. Rálöktem az ágyra, majd mellkasa fölé térdeltem és lassan elkezdtem a gombokat leszakítani az ingről. Mikor teljesen végeztem, elkezdtem végigcsókolni izmoktól dagadó felsőtestét a szegcsont mentén haladtam, majd kitértem a mellbimbói körül található érzékeny bőrfelületre. Kedvesem halk nyögésekkel nyugtázta cselekedeteimet, amin én csak elmosolyodtam. Egyre lejjebb és lejjebb haladtam. Már elértem a köldökét, amikor egy hirtelen mozdulattal helyet cseréltünk.
- Tudom, hogy nem szereted, amikor nem te vagy az uralkodó, de ugye nem gondolod, hogy hagyom, hogy te csinálj mindent és kimaradj az összes jó dologból. – Lefogta a karjaimat, majd így kezdte el kényeztetni a testem.
Mikor nyakamon, már több folt is fellelhető volt, elengedte kezeimet és levette rólam a felsőmet, de a melltartómat még nem kapcsolta ki. Sokkal lassabban haladt lefele, mint én. Lágy csókjaitól szinte megperzselődött a bőröm. Egy pillanatra kitekintettem az ablakon és észrevettem, hogy kezd besötétedni.
Megpróbáltam ismét átvenni az irányítást. Nem sok sikerrel természetesen. Jake túl erős volt. Egyik pillanatban a telefonom egy SMS érkezését kezdte el jelezni. Belenyúltam a nadrágom zsebébe, ami félig-meddig még rajtam volt, és kinyitottam. Jacob kikapta a kezemből és elhajította az egyik párnára. Nem tudom miért, de nem hagyott nyugodni a dolog. Megpróbáltam elnyúlni érte, de sehogy sem értem el.
- Jake! Várj egy pillanatot! Meg kell néznem, hogy kitől kaptam az üzenetet.
- Nem ér rá később?
Normális esetben nem is törődtem volna egy SMS-sel, de valami belső késztetés nem hagyott nyugodni.
Nagy nehezen letaszítottam magamról kedvesemet és felkaptam a telefont.
A következő üzenet állt benne, amit Reneé-től kaptam.
„Fel kell ébredned! Védd meg Őt!”
Gyorsan felálltam, majd összeszedtem a cuccaimat és kitéptem az ajtót.
- Bocsánat Jake!
Beszálltam Jacob kocsijában, amiben benne maradt a kulcs és padlógázzal végighajtottam a sötét országúton. Csak félóra elteltével lettem figyelmes arra, hogy az éjszakai fények kialudtak és amikor beértem a városba egy lelket nem láttam sehol sem. Begördültem a házunk elé, majd felrohantam a szobánkba. Már a lépcsőről hallottam Bella halk nyögéseit. Bele se mertem gondolni, hogy mi történt vele.
Lehetséges, hogy James találta meg?
Megfogtam egy vázát, ami a lépcső tetején volt. Igaz nem sokat tuok ártani egy vámpírnak, de mégis jobb érzés volt, hogy van nálam valami „fegyver”. Óvatosan odalopakodtam az ajtó elé és benyitottam. Bellát láttam meg az ágyon és rajta feküdt Edward. Éppen Bella hálóingje alatt matatott és csókolóztak.
A kezemből hirtelen kiesett a váza és hatalmas robajjal összetörött.

***

Gyorsan felültem az ágyamnak kinevezett matracon.
Ez csak álom volt?
Ránéztem Bellára, aki alvást színlelve fordult az ellentétes irányba. A szekrényajtót, mintha most csukták volna be.
Remélem nem voltam hangos!
Bella szinte lihegett, mintha most futott volna. Közelebb hajoltam hozzá és megtapintottam a csuklóját, amit nem takart be. A szíve háromszor gyorsabban vert, mint egy átlagos és csak úgy folyt róla a víz.
Hirtelen megcsapott a hideg, így hátranéztem és észrevettem, hogy nyitva van az ablak. Pedig meg voltam győződve, hogy amikor felébredtem be volt csukva.
Csak nem? Megálmodtam, hogy mi történik? Vagy most mi történt?
Bellát nem ébresztettem fel. Visszafeküdtem, de ár nem tudtam elaludni.
Lefutottam a lépcsőn és felkaptam a telefont. Elkezdtem tárcsázni Jake számát. Már háromszor hívtam, de még semmi. Negyedszerre felvette.
- Ki az? – kérdezte álmod hangon.
- Szia Jacob! Robin vagyok.
- Robin?! Mi baj? Még csak hajnali három van.
- Csak… szeretnék kérdezni tőled valamit. Történt velem egy elég különös dolog és nem tudom eldönteni, hogy álmodtam-e vagy sem. Szóval voltál nálunk mostanában? És mi beszélgettünk a szobádban?
- Nem emlékszek ilyenre.
- Ezek szerint álom volt az egész…
- Megkérdezhetem, mi volt az álomban?
- Öhm… semmi érdekes.
- Robin! Ne szórakozz már velem. Hajnali három van és ezért felébresztettél akkor ennyit megérdemlek, hogy megtudjam mit álmodtál.
- Hát, olyan dolog, amit nagyon szeretnék, hogy valóra váljon, de nem hiszem, hogy mostanában fog. – Úgy éreztem egy kicsit elpirulok és szomorúság önti el a lelkemet.
- Ez nem ér! Még mindig nem tudok semmit! – morgolódott és egyben fel is nevetett.
- Bocsi Jake, de most mennem kell! Jóéjt! – majd letettem a telefont.
Hát, de éreztem, ahogy végigcsókolja testem. Éreztem lágy, de mégis erős tapintását. De ha ez nem igaz, akkor, ki nyitotta ki az ablakot és ki szórakozott a szekrényajtóval? Fel kell keltenem Bellát, hogy megtudjam az igazságot. Bár lehetséges, hogy tagadni fogja.
Felsuhantam a lépcsőn, nehogy felébredjen Charlie, majd beléptem a szobába és Bella mellé ültem az ágyon.
- Bella! Tudom, hogy nem alszol! Ne játszd az agyad.
Felnyitotta a szemét és felült.
- Lenne egy kérdésem. – Nem vártam meg míg válaszol. – Itt volt ma éjszaka Edward Cullen?
- Öhm… - elkezdett gondolkodni – Nem… Miért gondolod ezt?
- Bella! Kérlek őszintén válaszolj! Ígérem nem csinálok belőle semmi zűrt! Nem mondom el Charlie-nak és nem megyek üvöltözve a Cullen-házba sem.
Pár pillanatig vívódott magában, de aztán mégis válaszolt.
- Igen itt volt, de tényleg ne mond el senkinek!
- Köszönöm! És nem fogom. Na én most megyek és lefekszek egy kicsit. Jó éjt!
- Neked is!
Mindketten lefeküdtünk, majd hamarosan el is aludtunk.

2010. március 12., péntek

Megnyitottuk ÚJ oldalunkat!

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Sajnos nem frissel jelentkezek!
Nem rég - az az ma (xD) - megnyitottuk új oldalunkat közösen Robinnal.
Az oldal Nikki Reeddel (aka Rosalie) és Kristen Stewarttal (aka Bella) foglalkozik.



Nézzetek be!:P
Hamarosan friss kitartás!

Ui.: Robin nem áll semmilyen kapcsolatban az "Én" Robinommal.(xD)

2010. március 10., szerda

10. fejezet - Előzetes

10. fejezet


Jacob gurult be a házunk elé – kicsit furcsa volt, mivel már nem az a serdülő kisfiút láttam, hanem az ereje teljében lévő fiatal férfit, akin az XXL-es póló is feszül a kemény izmoktól., majd integetve szállt ki a kocsiból.
- Szia Robin! Pattanj be és aztán húzzunk La Pushba!
Beszálltam, majd lágy, de mégis szenvedélyes csókkal illettem szerelmem. Már tűkön ültem amikor megláttam a La Pusht jelző táblát, belekaroltam kedvesem kezébe amitől kicsit kilengett a kocsi, de már ez sem zavart minket. Jake kitépte a kocsi ajtaját, míg ment a kocsi, majd hirtelen behúzta a kéziféket. Átrohant az én oldalamra, ölbe vett és az üres ház felé vitt a karjaiban. Hamar átjutottunk az ajtón, amit nem zárt be. (Gondolom előre tervezte az egészet.) Lábával behajtotta és a szobája előtt letett. Mélyen a szemébe néztem, amiben valami aranyos huncutságot véltem felfedezni. Kezeimet a nyaka köré fontam, majd dús hajába túrtam. Ő átkarolta a derekamat, majd a laza felsőm alá nyúlt és a gerincvonalamat kezdte cirógatni. Karjaimat lefejtette a nyakáról, majd nyakamat ajándékozta több száz apró, puha csókkal.