4. fejezet

4. fejezet

Új otthonomban ébredtem fel a kanapén feküdve. Bellát hallottam a konyha felől beszélgetni valakivel.
Ez Edward?
Robin felébredt, most jobb lesz, ha megyek – mondta számomra alig hallhatóan.
De honnét tudta, hogy felébredtem?
A kifelé siető fiút láttam meg, miközben feltápászkodtam. Égető szemekkel nézett rám, mintha valami nagyon rosszat tettem volna. Igaz, elég nagy bajt kavartam az iskolai jelenettel, de arról igazán nem én tehettem, hogy a padlóra csurgattam a véremet és ettől „begerjedt” pár rokona. Mikor Bella megjelent mögötte levette rólam a tekintetét.
Viszlát! Remélem, hamar felépülsz Robin – mondta, majd eltűnt a szemem elől.
Gondolom beült a Volvójába és elviharzott…
- Mit keresett itt Edward? – kérdeztem talán túl ingerülten.
- Csak Ő hozott haza, meg hozott be. Nem volt semmi olyan, amire te gondolsz. Kérsz egy kis teát? Éppen az előbb főztem.
- Ó, akkor, majd megköszönöm neki… - dünnyögtem.
- Ne kezd megint ezt a hisztérikus vitádat Robin… Kérsz teát vagy nem?
- Igen, kérek – mondtam miközben duzzogva kimentem a konyhába.
Ekkor vettem csak észre, hogy kötés van a fejemen. Kerestem egy tükröt és megnéztem.
- Nem is olyan vészes ez a kötés. – Forgolódtam, hogy hátulról is láthassam magam.
- Robin szerintem nem kellene, elmennünk holnap La Pushba. Nem hiszem, hogy jót tenne neked – mondta miközben letette a bögrét elém.
- Hát, de életemben először láthatnám Jacobot. Érted te ezt Bella? – ugrottam fel a helyemről.
Jesszusom! Mit csinálok már megint? Jobban járnék, ha megint elájulnék…
- Miért vagy annyira oda Jacobért? Egyszer említettem csak neked az egyik e-mailemben, de még nem is láttad. Jobban mondva láttad, csak akkor még kisbaba volt és az is csak fényképen volt, amit Apu küldött, még Phoenixbe.
- Igen, de azt mondtad, hogy nagyon jó fej meg minden. Szóval… biztos helyes lehet. Nem gondolod?
- Túl fiatal mindkettőnkhöz…
- Egyáltalán nem fiatal… és amúgy is a kor nem számít.
Bella nem szólt semmit, leült mellém, majd belekortyolt a teájába.
- Lassan elmegyek fürdeni és neked sem ártana korán lefeküdni! – mondta miközben az órát leste a falon.
- Hova akarsz te lefeküdni 8 órakor? Bella stréber lettél vagy mi? Éledj már fel egy kicsit… Látom teljesen megzakkantál, amióta nem találkoztunk, de majd én megnevellek.
Bella nem szólt semmit, csak fejét ingatva elmosta a poharát, majd elindult a fürdő felé.
- Komolyan mondtam, hogy feküdj le hamar, mert még a végén feldobod a lábad a sok vérzésedben.
- Pff… Rendben, de csak most az egyszer fekszek le ilyen korán… Érted? – Elindultam Bella után, majd amíg Bella fürdött bekapcsoltam a gépét és nagy nehezen küldtem Phil-éknek egy e-mailt.
- Na, mehetsz fürdeni, de vigyázz el ne csússz, és be ne verd a fejed, mert kicsit kifröcsköltem a vizet.
- Rendben…
Fürdés közben ügyeltem, hogy a kötésem nehogy vizes legyen. Többé-kevésbé sikeresen végrehajtottam az „akciót”. Mikor kimentem már Bella bent feküdt az ágyában.
- Na és akkor most fellövöd a pizsit?
- Ha te így hívod, akkor igen… - mondta rezzenéstelen arccal. Rosszabb volt, mint egy kémiafelelés.
Lefeküdtem a matracomra, majd elfordultam Bella ágyától és mély álomba merültem.
- Robin, Robin ébredj fel! – rázott fel valaki az álmomból – Kérlek! Beszélnem kell veled.
- Mi van hagyjá’ má’ Bella, ha korán lefeküdtünk, akkor legalább szombaton had aludjak egy kicsit tovább…
- Nem Bella vagyok, hanem Edward.
Felpattantak a szemeim, majd felültem.
Edward? De mit akarhat tőlem? Jelen esetben Bellát kellene meglesnie, nem engem zaklatnia az éjszaka közepén…
- Hogyan jutottál be? – kérdeztem bevetve minden színészi tehetségemet.
- Ne játszd az agyad, tudok mindent… Olvastam a gondolataidban…
- Miről beszélsz? – Próbáltam tettetni az ártatlant.
De akkor miért pont most akar lekapcsolni? Miért nem jött ide rögtön…
Nem szólt semmit. Megragadta a karomat, majd kiugrott velem az ablakon. Kirázott a hideg a fagyos testétől. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon a meglepettségtől. Hirtelen már az erdőben találtam magam és száguldottunk a fák között. Meg szerettem volna kérdezni, hogy hova visz, de a szembe áramló levegő miatt ez képtelenség volt. Az egyik pillanatban hatalmas fényár tűnt fel előttünk, amitől a szememet önkénytelenül is be kellett hunynom. Pár másodperc alatt megszoktam az erős fényt, majd kinyitottam a szemem és elém tárult a Cullen család mesébe illő modern villája vagy inkább egy apartmanja. Edward letett a hátáról, majd elindult befelé. Én a meglepettségtől és ijedtségtől megdermedve álltam a háztól úgy tizenöt méterre.
- Gyere! – mondta Edward rezzenéstelen arccal.
Azon gondolkoztam, hogy mi lesz velem, ha nem csinálom azt, amit mond és elfutok a másik oldalra. Hamar feladtam ezt a gondolatmenetet, mert nem tudtam eldönteni, hogy Edward most tud olvasni a gondolataimban vagy sem. Elindultam a hatalmas ház felé, majd ismét megbámultam azt. Felléptem a verandára, majd Edward kitárta előttem az ajtót, és beléptem. Amikor beléptem szememet ismét zavarta a nagy fény és fehérség. A falak nagyon világos színűek voltak, talán tört fehérek, de ha jobban belegondolok, inkább sima fehér. A tört fehér nem vakít ennyire.
Először Esmét láttam meg, aki jött üdvözölni.
- Szia, Robin! – köszöntött bájos és meleg hangon, de azért megtartotta a két méter távolságot.
Nos, lehetett volna rosszabb a fogadtatás. Arra számítottam, hogy kikötve kínoznak majd vagy valami hasonló, bár még azt se tudom mit követtem el, amiért ide kerültem. Carlisle jelent meg felesége mellett, akinek átkarolta a derekát.
- Üdv Robin! Kérlek, fáradj erre. – mondta majd mutatta az irányt.
Mögöttem jöttek mind a hárman, majd megpillantottam az asztalt, azt az asztalt ahol Bella fogja szavazatra kényszeríteni a Culleneket. Ott ült mindenki, már a fogadó bizottságom is helyet foglalt csak én álltam ott tétován. Nem néztem rájuk csak lefelé tekintgettem és a cipő nélküli lábamat néztem. Kicsit hideg volt ahhoz, hogy egy szál selyemhálóingben száguldozzon az ember odakint éjszaka. Egy hideg kéz érintette meg a vállamat. Ismét kirázott a hideg.
- Ne aggódj, nem akarunk bántani, csak beszélni szeretnénk veled – mondta egy csengettyűre hajazó hang a hátam mögül.
Hátranéztem, majd meglátta Alice-t és elkezdett tolni az egyik ülőhelyre. Leültem, majd Alice is lecsüccsent a helyére.
- Nos, azért hoztunk ide…
- Raboltatok el – vágtam bele Edward szavába.
- Most ne civakodjatok – szólt közbe Carlisle. – Azért hoztunk ide, mert szeretnénk tudni, hogy te ki is vagy valójában. Arra már rájöttünk, hogy jövőbelátó vagy.
Miről beszélnek ezek? Jövőbe látó? ÉN?
- Ezt nem értem. Miért lennék én jövőbe látó?
- Edward… tud olvasni az emberek gondolataiban, így a tiédben is… részben…
- Nem kellene minden titkunkat elárulni neki – fortyogott Rosalie.
- Szerintem már mindent tud – mondta Emmett mosolyra húzódó szájjal.
- Mi az, hogy részben? – Ránéztem Carlisle-ra miközben a társaság vitázott.
- Csak akkor látja a gondolataidat, amikor alszol, így nagyrészt csak az álmaidat látja.
Most már értem.
Bevillant, azaz álom, amit akkor álmodtam, amikor Edward felébresztett. Volturival álmodtam. Amikor Jane idejött, hogy elintézze Victoriát, csak későn érkezett. Ezért hisznek jövőbelátónak.
- Értem… Nos, ha már úgy is rájöttetek, akkor elmondom az igazat.
Minden szempár rám szegeződött, majd elkezdtem nagy halványan és felületesen mesélni a „jövőről”.
- Téged a Volturi küldött? – kérdezte Jasper amikor elmondtam a ködös jövőt.
- Nem… nem a Volturi küldött. Szerintetek egy lélegző embert küldenének ide? Akkor már rég vámpír lennék, ha Ők küldtek volna. De most szeretnék haza menni. Charlie minden reggel benéz a szobába, és ha nem talál ott, akkor nagy bajba kerülök, de még előtte szeretnék Edwarddal beszélni… Négyszemközt.
Edward felállt, majd kikísért és a többiek halk susmusolásba kezdtek. Megálltunk a verandán, majd felé fordultam és a szemébe néztem.
- Bellát, hagyd békén… úgyis el fogod hagyni és összetöröd a szívét.
Hamar lezavartam a beszélgetést és nem vártam választ, de szerintem ő nem is akart választ adni. Elment a garázsba, majd kiállt a kocsijával és azzal vitt egészen hazáig. A kocsiban nem szóltunk egymáshoz.
- Köszönöm – mondtam mikor az ablakomon keresztül akart távozni.