9. fejezet

9. fejezet

- Robin! Nem hiszem el, hogy hogyan lehettél ennyire felelőtlen – szitkozódott Charlie a kanapé előtt fel-alá járkálva.
- Nem ő tehet róla apu. Én kértem meg, hogy jöjjön értem, mert... mert rosszul éreztem magam, de a busz csak egy óra múlva jött volna és nem akartam annyit várni.
- Akkor is! Nem tudom, hogy most mit csináljak. – Idegeskedett. Még sohasem láttam ilyennek Charlie-t – pontosabban sohasem írta le így Őt Bella a könyvekben – szinte majdnem szétrobbant. Lehet, hogy a kocsit nem kellene többször elvinnem. – Először is felhívom René-t. Addig menjetek fel a szobátokba.
Nem szóltunk semmit csak elindultunk a lépcső felé.
Könyörgök René, mond azt Charlienak, hogy 2 hét szobafogság mindkettőnknek! Akkor meg tudom előzni a bajt!
Hosszas tárgyalás után Charlie jött be a szobába.
- Nem kaptok szobafogságot, de ha még egyszer előfordul valamiféle kihágás, akkor két hétig itt fogtok ebben a szobában penészesedni – mondta, majd kiment.
- Hát ezt megúsztuk. – Próbáltam nyugodtnak tűnni, hogy leplezzem kétségbeesettségemet.
Bella nem szólt semmit, csak kiment az ajtón, majd lement, hogy valamit összeüssön vacsorára. Addig bekapcsoltam a gépet és próbáltam valami értelmessel elütni az időt.
- Robin gyere! Kész a kaja! – kiabált Bella.
Mostanában mennek majd a rétre, azt hiszem. Ha még nem voltak. De ha már megejtették ezt a körutat, lassan befogja mutatni Edwardot Charlienak.
Lementem, és szó nélkül elfogyasztottam a vacsorát. Hál’ Isten senki nem szót senkihez. Most az egyszer örültem, hogy csend van. Miközben kivételesen én mosogattam el a tányérokat Bella helyett, Ő addig ott várt rám. Az Ő helyében én már rég elhúztam volna valamerre.
- Na és mit tervezel a mostani napokra? – Próbálta oldani a feszültséget.
- Nem tudom… Gondolom te Edwarddal leszel. Vagy esetleg tévedek? – Aprócska mosoly húzódott a számra.
- Miért gondolod ezt? Nem történt semmi köztünk.
- Majd fog… - suttogtam halkan.
- Mit mondtál?!
- Azt, hogy… lehet lemegyek Jacobhoz. – Kamuztam össze-vissza. – Figyelj Bella! Szeretnék veled beszélni… egy bizonyos dologról.
- Mondd csak. Hallgatlak.
- Nos, ha Edward el akar vinni baseballozni a közeljövőben, akkor ne menj el.
- Már megint mi a bajod vele? – fakadt ki.
- Semmi, csak ne menj… Halaszd el másik időpontra, csak akkor ne menj el. Kérlek!
- Hagyd ezt abba! – Bella kiviharzott a szobából és a kocsikulcsot matatta. – Apa elmentem!
- Ho… - Becsapódott az ajtó. – …va mész? – kérdezte Charlie. – Na, ezt érdemlem a gyerekektől… Robin, nem tudod hova ment? Remélem 5-re visszajön, mert megyünk La Push-ba.
La Push-ba? Hát, de a könyvben semmi ilyen nincs. Ennyire meg lehet változtatni a cselekményt? De ez most mellékes. Ismét láthatom Jake-t! Jaj, de jó! Gyorsan kell keresnem valami normális göncöt.
- Öhm… Nem tudom, de szerintem megjön addigra.
Félbehagytam a mosogatást, majd mivel Bella itthon hagyta a telefonját megnéztem a nevek között, hogy nincs-e bent valamelyik Cullen. Alice neve és telefonszáma ott villogott az első helyen. Nem is kellett sokat keresnem. Felhívtam, majd pár pillanat múlva fel is vette a telefont.
- Szia Bella!
- Szia Alice! Én Robin vagyok! – mondtam, majd Alice egy kisebb sóhajt eresztett ki, mintha nagy csalódás érte volna az ő jámbor kis lelkét. – Csak azt szeretném mondani, hogy ha Bella esetleg hozzátok futna be kérlek írj vissza erre a telefonra egy SMS-t és mond neki, hogy siessen vissza, mert megyünk La Push-ba.
- Öhm… rendben. Akkor, majd küldöm, ha megérkezik. Szia! – köszönt el, majd lerakta a telefont.
Huh, valahova nagyon siethet…
Ezután felsiettem a szobába, majd elkezdtem a szekrényben turkálni, és felkaptam valami csinosabb ruhát. Körülbelül fél óra telt el, majd megkaptam az SMS-t Alice Cullen-től.
Legalább azt tudom, hogy hol van. Bár nem mintha sokat javítana a helyzeten. Bár ha elmondja Edwardnak, amit mondtam talán hallgatnak rám és nem mennek. De mi van akkor,ha elfelejti megemlíteni?!
Bella 5 előtt pár perccel érkezett meg, amikor én és Charlie indulásra készen álltunk. Bella már be se jött csak mi mentünk ki, amikor meghallottuk, hogy begördül a kocsija. Miközben mentünk ki felkaptam Bella telefonját.
- Nem La Push-ba megyünk? – kérdezte Bella.
- De. Miért kérdezed? – értetlenkedtem.
- Hát, mert úgy kirittyentetted magad, mintha esküvőre mennénk.
Charlie csak a bajsza alatt nevetett a mi kicsinyes vitánkon. Beültünk, kivételesen mindketten hátra ültünk és amíg utaztunk átadtam a telefont, majd bluetooth-os elkezdtünk beszélgetni egymással.

Robin:
Mi volt ez az érzelmi kitörés?

Bella:
Még neked áll feljebb?! Mit akarsz elérni? Bevonuljak egy zárdába és cölibátust fogadjak örök életemre?! :@

Robin:
Én nem mondtam, csak arra kértelek, hogy aznap ne menjél el sehova… -.-

Bella:
Aha…

Robin:
Mit aha?

Erre már nem kaptam választ csak egy „Chh”-vel nyugtázta kedves testvérem. A beszélgetéssel talán kicsit elment az idő és nem kellett unatkozva végigülni az utazást. Hamarosan megérkeztünk La Push-ba. Billy és Jacob már ott várt minket. Billy ölében ott volt egy karton sör, mintha csak most jöttek volna meg a boltból. Kiszálltunk, majd Charlie a zsebéből előkapott öt csomag popcorn-t.
Pff… Jó kis délután lesz, remélem Jake nem lesz elfoglalva ezzel a meccsel.
- Sziasztok srácok! Készen álltok egy jó kis meccsre?! – Élte bele magát Charlie.
- Bármikor! – nevetett fel.
- Szia Jake! – mondtam, majd közelebb léptem hozzá és átkaroltam a nyakát és beletúrtam a hajába.
Amikor elengedtem szegény teljesen elvörösödött.
- Hello! – makogott Bella.
Bella még mindig haragudott rám, de amikor meglátta Jacobot mindig apró mosoly húzódott a szájára. Bementünk, majd Jake-kel és Bellával kimentünk a konyhába. Én az ablakhoz mentem, majd kifelé tekintgettem miközben Jacob a kukoricát készítette elő.
- Na és be tudtál már illeszkedni az iskolában Robin?
- Nos… - fordultam Jacob felé - … találtam pár barátot, akikkel jól kijövök, de azért még mindig jobb veled beszélgetni. – nevettem fel.
Ennél a résznél a beszélgetés megfeneklett és kínos csend honolt az egész házra. Szerencsére Billy, kikiabált, hogy vigyük be a kukoricát. Bella felkelt, majd kikapta Jake kezéből és bevitte.
- Mi a baja? Nagyon paprikás a hangulata.
- Összevesztem vele.
- Megkérdezhetem, hogy miért?
- Huh… bonyolult, de mondjuk Miss Önfejű nem fogadja meg a jó tanácsot és megvárja míg „elharapódzik” a dolog.
- Aha… remélem majd kibékültök, mert nagyon rossz így látni titeket.
- Én is remélem.
- Amúgy nagyon csinos vagy. Jól áll neked a zöld!
Á! Észrevette!
- Köszönöm! – Pirultam el.
Közelebb léptem hozzá, de még így is volt köztünk körülbelül négy méter. Nem bírtam a szemébe nézni, és éreztem, hogy a szívem olyan hevesen ver, ahogy még életemben nem vert. Levegő után kapkodva ültem le egy székre.
- Jól vagy? Kérsz egy kis vizet? – kérdezte Jake, miközben leguggolt elém, hogy szemkontaktust tarthasson velem. A fejem teljesen égett, úgy éreztem mintha túl közel kerültem volna a ropogó tábortűzhöz. Bőrömön éreztem, ahogy hideg lehelete végigszántja a nyakamat. Igéző szemei, mint a csokoládé, mintha azt mondták volna, hogy: Gyere közelebb! Add meg magad!, Ezt is tettem, egyre közelebb és közelebb húzódtam Jake arcához, majd lehunytam a szemem és mély levegőt véve az arcára helyeztem ajkaimat,lassan a szája felé tartottam, hogy lágy csókkal illessem.
- Elfogyott a pattoga… Ti meg mi a fészkes fenét csináltok? – hitetlenkedett Bella.
Gyorsan ellöktem magamtól Jake-t, de Ő ettől hátraesett.
- Jajj nagyon sajnálom!
Pár perccel később már mindenki ott téblábolt a konyhaajtóban és minket nézett.
- Mi történt itt? – kérdezte Billy.
- Semmi… - vágta rá Jacob, miközben felsegítettem.
- Semmi… csak megszakítottam a romantikus jelenetet – mondta Bella.
Charlie és Billy hirtelen szétnéztek, majd szó nélkül visszamentek. Testvérem magát nem zavartatva megcsinálta a kukoricát és visszatért, hogy bámulhassa a TV képernyőjét.
- Sajnálom! Nem akartam csak megijedtem.
- Ne aggódj! Ilyen könnyen nem tudsz a kórházba jutattni. – Mindketten felnevettünk.
Sajnálatos módon nem volt még egy ehhez hasonló pillanat az estébe átnyúló találkozásunkkor, hogy megpróbáljam megcsókolni, de talán legközelebb.
- Sziasztok! – mondta Jake – Robin! Remélem, majd meglátogatsz még valamikor!
Mindketten elpirultunk és Billy szájára kaján vigyor húzódott.