14. fejezet

14. fejezet

Reflexszerűen a mellkasához szorítottam a kezem, mintha az én kis gyenge emberi erőmmel eltaszíthatnám magamtól Edwardot. Csak egy hosszú ujjú póló feszült a testén, a vékony anyagon át szinte a kezembe áramlott bőrének kellemetlen hűvössége, mintha legalábbis valami hűtőből kivett dolgot (mirelitcsirkét) tapogattam volna. Bellának pocsék ízlése van, belegondolni sem mertem, milyen lehet, mikor egy jégcsap ölel, amitől újra és újra borzongás járja át egész lényemet, de nem a vágy, bizsergető édessége, hanem a mindent kioltó jeges hideg. Észrevette mozdulatom szándékosságát, és rögtön hátrált egy lépést, amitől némileg oldódott bennem a feszültség.
- Ezt NE csináld többet! - sziszegtem a fogaim között szűrve nyomatékosan a szavakat, hogy értelmüket örökre az eszébe vésse. - Tudom, hogy Bellára gerjedsz, de azért bennem is folyik elég vér ahhoz, hogy egy vámpír elcsábulhasson. Szóval NE ijessz meg így legközelebb, mert rosszul sülhet el a dolog...
- Bocsánat - mondta a megbánás legapróbb jele nélkül. - Nem szoktam meg az emberektől az... elutasítást.
Beláttam, hogy komolyan gondolja, amit mond, hiszen Bella inkább a nyakába ugrik, semmint távol maradjon tőle, az emberek pedig nem tudják a Cullenekről, hogy vámpírok... szóval okuk sincs kerülni őket.
- Semmi gond. - tettem magam túl a kellemetlen szitun. - Mit szeretnél tőlem?
- Én csak... szóval te meg Bella... - kezdett bele, de félbeszakítottam a mondandóját.
- Jaj ne. Kérlek, Edward, ne játszd itt el nekem a közvetítőt... - most ő nem hagyott szóhoz jutni.
- Nem Bella küldött. Ha tudná, hogy beszélek veled, minden bizonnyal megölne. - a szája mosolyra húzódott, a tekintetéből jól kivehető volt, hogy képzeletben lejátszotta maga előtt, milyen is lenne Bella, ha megtudná, hogy épp mit csinál. A gondolatra nekem is jókedvem támadt, így halkan felkuncogtam.
- Nem tudom mi van veletek, de ez már nem normális állapot, hogy napok óta még csak egymásra sem néztek. Bellából semmit sem tudtam kihúzni.
- És miből gondolod, hogy belőlem fogsz? - nem bírtam megállni, hogy el ne fintorodjak.
Felvillantotta, hű-de-szexi-vagyok-vesd-rám-magad mosolyát, ami velem szemben hatástalan volt, de azért úgy döntöttem felvilágosítom a problémát kiváltó okról.
- Nos... az igazat megvallva... miattad.
- Miattam? - őszintén megdöbbent. Mondjuk nem értem, hogy miért, hiszen ő is tudja, hogy helytelen együtt lenniük.
- Tudod... én csak próbálom megvédeni Bellát. Mindketten tudjuk, hogy nem szabadna még csak a közelében sem lenned. És ahelyett, hogy a biztonságát helyeznéd a személyes vágyaid elé, egyre közelebb kerültök egymáshoz, és Bella... Bella annyira önfejű, hogy ha te semmit nem teszel ezellen, én még annyit sem tehetek. - láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de nem hagytam, hogy szóhoz jusson. - Figyelj, én tudom, hogy szerelmes vagy Bellába. Ő is az beléd... úgyhogy túljutottunk azon a ponton, mikor vissza lehetne csinálni az egészet. Voltak bizonyos helyzetek, amikor még közbe akartam avatkozni, mint Port Angeles, mert tudtam, hogy mi fog történni, de hiába erőlködtem, nem sikerült, és végül csak nekem származott bajom belőle. Megpróbáltam egy utolsó kísérletet tenni pár napja, de fölöslegesen. Csak annyit értem el vele, hogy Bella felkapta a vizet... és most nem beszélünk. Majd elmúlik. Ez a Ti dolgotok, többé már nem az enyém.
- Nem is tudom mit mondjak...- Kezdte el. Szégyellte magát, de ha egyszer az ember megtalálja az igazit... sosem a józan ész nyeri a meccset a szívvel folytatott elszánt harcban.
- Csak vigyázz rá a jövőben. Lesznek majd nehézségek, amiket együtt átvészeltek majd. - tényleg vígasztalóan a vállára tettem a kezem? Meghibbantam?
Ekkor Bella lépett ki az ajtón, kezében a kukával. Nyilván ki akarta önteni a szemetet. Meglátott minket, és hirtelen megtorpant látván, hogy kezem Edward vállán nyugszik. Gyorsan elrántottam onnan, és úgy rebbentünk szét, mint akik tilosban járnak. Mire Edward Bella felé fordult, gyötrődést sugárzó arcvonásai tökéletes simaságba rendeződtek.
- Hozzád jöttem, Bella. Csak beszélgettünk egy kicsit Robinnal.
Megindult a lány felé, akinek szeme gyanakvással volt teli, én pedig Edward mögött haladva gondosan kikerülve Bellát léptem be az ajtón.

***

Másnap álmos szemekkel battyogtam a konyhába, a tűzhelynél Bella dobott össze valami ínycsiklandozó illatot árasztó harapnivalót. Charlie már az asztalnál ült a reggeli újságot olvasva.
- Jó reggelt! - köszöntem kótyagosan, Charlie biccentett, Bellától pedig semmit sem vártam, éppen ezért lepett meg, mikor viszonozta a köszönésem. Valószínűleg elég hülye képet vághattam, mert azon kaptam magam, hogy mindketten rajtam röhögnek.
- Kíváncsi lennék, mi ilyen mókás - dünnyögtem, ők pedig sunyin összenéztek, és tovább vigyorogtak. Bella hamarosan mindenki tányérjára kimerte az adagot, amit jóízűen befaltunk. Két falat között felém fordult, és megkérdezte: - Beszélhetnénk később?
Igent feleltem. Kíváncsi voltam, mi ez az egyik napról másikra bekövetkezett pálfordulás. Edward tuti beszélt vele. És amit Edward mond, annak nem lehet ellenállni... Pfff.
Felöltöztem, Charlie pedig elvitt minket a suliba, hiszen Bella kocsija totálkárosra törött a Sammel történt incidens során. Itt nem beszélhettünk. Swann rendőrfőnök kitett minket, Bella pedig félrehúzott az egyik bokornál. Korán odaértünk, így még nem lézengtek sokan, bőven volt időnk egy hosszabb elbeszélgetésre.
- Robin. - kezdett bele. Nem igazán tudta, hogyan is fogalmazzon, nehezen találta a szavakat. - Szóval... tudom, hogy csak... csak jót akarsz nekem. De én totálisan bele vagyok zúgva Edwardba, és bár halvány lila gőzöm sincs, hogy mit lát bennem, egy ilyen szürke, semmilyen csajban, mint én, de azt hiszem... úgy érzem, hogy kedvel. És... nekem vele kell lennem, nem bírom ki nélküle. És tudom, hogy van benne valami furcsa, és ő más, mint az átlagos srácok, de ez engem abszolút nem érdekel. Szeretem őt, ennyi. Nem tudok és nem is akarok tenni ellene... és neked el kell fogadnod ezt. Tudok vigyázni magamra.
- Tudom, hogy tudsz, csak... nem feltétlenül helyes az, amit teszel. De te olyan önfejű vagy, és csakazértis a vesztedbe rohansz... - vártam, hogy ismét felkapja a vizet. De nem tette. Meglepődöttségemre inkább kis mosoly bújt meg a szája sarkában.
- Na igen. Tudom, hogy hülye vagyok, és makacs, és nem hallgatok senkire, de én már csak ilyen vagyok.
- Most az egyszer igazat adok neked. - mindketten felvihogtunk. Edward diszkréten hátul meghúzódva figyelt bennünket, látszott rajta a megkönnyebbülés, szívből örült, hogy végre kibékültünk.
- Itt van Edward. - mondtam Bellának arra biccentve, ahol a fiú állt.
- Ugye nem bánod?
- Nem, menj csak. Majd töri után beszélünk.
Bella boldogan rohant Edwardhoz, aki közben engem figyelt. - Köszönöm. - suttogtam az emberi fül számára hangtalanul, ám egy vámpírnak nem okozott gondot, hogy meghallja. Edwardnak felfelé kunkorodott a szája. Majd Bella szemébe nézett, és olyan szerelem sugárzott át az arcán, hogy a kívülállónak nyilvánvaló volt, hogy őket egymásnak teremtette a sors. Vagy legalábbis Stephenie Meyer.
Az emberek megbámulták őket, de ez egyiküket sem zavarta. Mintha megszűnt volna körülöttük a világ.

Töri után Bella letelepedett az asztalomra, és úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. A Jake-kel töltött időről faggatott, hogy mit csináltunk minden egyes délután, én pedig beszámoltam róla, hogy semmi különöset, csak néztem, ahogy Jake szerel, beszélgettünk az "élet nagy dolgairól", valamint tévéztünk. Felvetette, hogy mi lenne, ha nem lógnék minden délután Jakekel, hanem szervezhetnék vele közös programokat is. Nem bírtam megállni, hogy el ne csacsogjam neki, hogy bálra megyek az indiánfiúval, ő pedig különösen lelkes lett. Tetszett a reakciója, hiszen jól tudom, mennyire unta a bevásárlást Port Angelesben, most viszont őszintén kedve lett volna valami dögös ruhát találni nekem a különleges alkalomra.
- Jaj, képzeld, engem meg a srácok nem hagynak békén. Mindenki velem akar menni a bálba... éééééés NEM BÍROM!!! - fakadt ki. Röhögnöm kellett, mert még jól emlékeztem, mennyire bosszankodott Bella, hogy senki sem érti meg, hogy a hétvégén Seattle-be készül, és nem csak mentségként hazudozza ezt a többieknek.