13. fejezet (by Rileey)

13. fejezet

Elegem van. Csinálhatok én bármit is, hasztalan. Bár részese lettem a könyvnek, a karakterem, mely harmonikusan beilleszkedett a Swann családba, nem akadályozhatja meg, írhatja át a papíron leírtakat. A jövő eleve el van rendelve, megváltoztathatalan. Viszont az eddigiek alapján rájöttem, hogy teremthetek új helyzeteket, és velem is történhetnek olyasmik, amik együtt járnak a karakterem sorsával...
Most eljött az én időm, a saját életemet fogom élni, és kiélvezni, amíg csak lehet. Amíg Bella el nem rontja. Ő meg menjen üldözősdit játszani, majdnem meghalni, ha annyira akar.
A Sammel történtek olyan sokkolóan hatottak rám, hogy sokadszorra is megpróbáltam jobb belátásra bírni Bellát. De ő csak büszkén elfordította a fejét, és kibökte, hogy nem akar megint belemélyedni ebbe a témába, a beszélgetésünket lezártnak tekinti, pont. Többet nem szólt hozzám, és én sem hozzá. 4 napja nem beszéltünk. Szólhattam volna Edwardnak, hogy mi fog történni, de nem tettem. Bizonyára feleslegesen
próbálkoztam volna, hiszen Bella amilyen önfejű, biztos, hogy ugyanabba a helyzetbe keveredett volna valamilyen úton-módon, amibe eredetileg is fog. A suliban is kerültem őket, a szüneteket a barátaimmal töltöttem, az órák után pedig vagy otthon zárkóztam el valamelyik helyiségben, vagy meglátogattam Jacobot.
Sajnos Jake a jóindulatú természetéből kiindulva állandóan azt szajkózta, hogy ki kéne békülnünk, ráadásul meg sem magyarázhattam neki, hogy tulajdonképpen miért is vesztünk össze. Mondjuk, ha nagyon gyakorlatiasan akarok fogalmazni, tulajdonképpen össze se vesztünk, csak nem beszélünk. Nem ugyanaz.
Jake azonban hajthatatlan maradt, így elárultam a kulcsszót:
- Edward.
- Szóval Cullen miatt vesztetek össze?
- Nem. - feleltem.
- Most mondtad! - húzta fel a jobb szemöldökét, miközben értetlenül meredt rám.
- NEM vesztünk össze. Csak ő az oka annak, hogy nem beszélünk. - mondtam ingerülten.
- Miért, mi a baj vele?
- Hát... Bella bele van zúgva... - kezdtem óvatosan, és láttam, hogy nem tetszik neki. Jake odavan Belláért. Persze nem csoda, hiszen Bella a főhős, aki csinálhat bármit, minden pasi beleszeret. Ez hol igazságos velünk egyszerű mellékszereplőkkel szemben? - És Edward... mondjuk úgy... hogy nem jó társaság neki.
- Mit csinál vele az a...? - háborodott fel Jake.
- Á, semmit. Ő is kedveli Bellát. - Már-már pszichopata módon, tettem hozzá magamban, felidézve a Midnight Sunban olvasottakat, amiben Edward szemszögéből megtudhattuk, hogy úgy koslatott a lány után, mint valami perverz kukkoló. Bizarr ízlése van egyeseknek. - Csak van egy olyan érzésem, hogy rossz hatással lesz rá. Mármint nem a személyiségére, azt nem tudja befolyásolni, ahhoz Bella túl okos, és túl önálló... de annyira különböznek, hogy az a társaság... aminek Edward a részese... szóval nem hiszem, hogy jó lesz Bella számára.
- Értem. - mondta tömören, láttam rajta, hogy a hallottakon töpreng. Biztos meg fogja kérdezni, hogy miből gondolom ezt. Alig telt el pár pillanat, és fel is tette a kérdést.
- Csak érzem, hogy így van. És jók a megérzéseim.
Jacobban az volt a legnagyszerűbb, hogy megbízott az emberekben, nem akart kételkedni vagy hülyének nézni, egyszerűen rám nézett, a tekintetében pedig az tükröződött, hogy hisz nekem. És persze féltette Bellát.
- Mit tegyünk? - segíteni szeretett volna. De ez nem a mi dolgunk.
- Semmit. Én már megpróbáltam számtalanszor. Vége. Bellának nem fog baja esni... csak lesznek nehézségek, amikkel meg kell birkóznia. - válaszoltam. És neked is lesznek majd, amikor összetöri a szívedet a New Moonban - tettem hozzá magamban.
Úgy döntöttem itt az ideje témát váltani, és előadni a haditervet Jacobnak, ami azóta körvonalazódott a fejemben, mióta elhatároztam, hogy befejezem Bella pesztrálását.
- Ne is beszéljünk erről. Tudom, hogy Bella jóbarátod, nekem meg a tesóm, de ez már nem a mi dolgunk, és úgy érzem, mindent megtettem, amit csak lehetett. Úgyhogy beszéljünk másról!
- Oké. - mondta kurtán, de azért láttam rajta, hogy aggódik.
- Szóóóóval... mi lenne... ha te meg én... szórakoznánk?
- Most is azt csináljuk, nem? Állandóan itt lógsz... - mosolyodott el. Ha így folytatja, a padlóról kell felmosnia. Olyan lehengerlően édes!
- Lehet, hogy az indián rezervátumokban a ház körüli tevékenységeket szórakozásnak nevezik, de nálunk, városi embereknél otthonülésnek. Persze imádok veled lenni, de...
- Szóval imádsz velem lenni? - most már úgy mosolygott, mint a tejbetök. Kivillantak vakítóan fehér fogai, és én csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak a nyelve a számban matatna. Gyorsan el is szégyelltem magam, a fejem pedig vörös lett, mint egy cékla.
- Valaki zavarban van! - most már teli torokból nevetett. Szerintem a fejemnek egy az egyben ugyanolyan színe volt már, mint a hajamnak.
- Izé, szeretek veled lenni, oké? Ne csináljunk ügyet belőle. - Rá sem mertem nézni. Vártam egy kicsit, míg hevültségem alább hagyott.
- Tudod, érdekes... Bella mindig azt mondja, hogy túl fiatal vagyok hozzá. Téged meg abszolút nem zavar.
- Mert én nem vagyok Bella. És többet hallani sem akarok róla! Szívesebben hallanám a szádból azt, hogy Robin így, Robin úgy. - kidugtam rá a nyelvem.
- Szóval... azt akarom kérdezni, hogy nem akarsz velem eljönni a forksi gimi báljára? A lányok hívják a fiúkat, és megkérdeztem, jöhetnek-e külsösők, és igen, jöhetnek, ésésés én rád gondoltam. Te vagy a legjobb fiúbarátom. - mondtam el egy szuszra.
Nem gondolkozott sokáig rajta, bólintott. - Oké, menjünk. De ki is kell öltözni, mi? - erre a tényre elhúzta a száját.
- Ki bizony. De egy estére túléled! Táncolunk, meg eszünk, meg táncolunk, meg iszunk, meg táncolunk.... - látszott rajtam, hogy lelkes vagyok. Magam elé képzeltem a jelenetet, Jake izmos karja a derekamra
fonódik, szilaj teste hozzáfeszül kecses vonalaimhoz... maga a mennyország. Bella pedig akkor fut össze Jamesszel... Ja, nem is, akkor még csak a tisztásra mennek. De kit érdekel?
Lefixáltuk, hogy jövő szombatra szerezzünk be valami göncöt, nem csak én szenvedtem hiányt estélyiben, Jake sem az a típus, akinek a szekrényében öltönyök lógnak. Talán benézek Port Angelesbe valamikor.
Jake meg azt mondta, hogy szerez egyet La Pushban.
Az idő többi részét tanulással töltöttük, majd később néztünk valamit a tévében. Meg nem tudom mondani, hogy mi volt az, mert ahelyett, hogy a tévé képernyőn figyeltem volna az eseményeket, elmélyülten tanulmányoztam Jake egyelőre még kisfiús arcának lágy vonásait. Ezek hamarosan megkeményednek majd, figyelmeztettem magam, hogy kiélvezzem a pillanatot, az időt, amit együtt tölthetünk, amíg csak lehet. Nem vette észre, hogy mit művelek, vagy legalábbis úgy tett, mintha nem lenne tudatában, talán sikeresen növeltem ezzel az egoját. Lehet, hogy ez a baj, én túl könnyen odaadnám magam neki, Bella meg nem, ő sokkal nagyobb kihívás, mint én valaha is lehetnék.
Hamarosan sötétedni kezdett, így indulnom kellett haza. Bár Charlie nem kifogásolta soha, ha leruccanok La Pushba, tudta milyen felelősségteljesen viselkedem, de suliidőben estére kimaradni nem bölcs dolog. Pláne ha valaki a rendőrfőnök házában lakik.
Mivel Bella kocsiját nem használhattam, és nem is akartam, hogy ő furikázzon, ezért mindig Jake hozott el, és ő is vitt haza.
- Akkor szia! Majd csörgök, mi a helyzet. - odahajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára, majd kipattantam a kocsiból. Ő is köszönt egy sziát, majd szép álmokat kívánt, kitolatott a felhajtóról és hamarosan már csak az egyre kisebb alakot láttam, ami befordult a következő sarkon és eltűnt. Megfordultam, és egyenesen Edward hideg márványtestébe ütköztem.

Köszönet Rileey-nak!

(Ui.: a kövit is Rileey írja, mert úgy gondoltuk, hogy én nem nagyon tudnám innen folytatni és már el van tervezve mi lesz!)