2010. július 6., kedd

15. fejezet

15. fejezet

Ha valaki azt állítja, hogy bálba menni könnyű dolog, az hazudik. Már az mekkora macerával jár, hogy az ember lánya kiválassza A tökéletes ruhát. Legtöbbeknek nem adatik meg életük során, hogy estélyiben pompázzanak, mint mondjuk a hollywoodi sztároknak, akik fidres-fodros ruhakölteményeikben tündökölnek a vörös szőnyegen, már-már földöntúli szépségüket vakuk százai örökítik meg az utókor számára. Persze ők ezt biztos unják, de mi otthon a tévé vagy a számítógép előtt ülve csorgatjuk a nyálunkat, és azon mélázunk, hogy lehetnek ilyen gyönyörűek, ilyen tökéletesek, mikor nekünk csak ez a végtelen unalomba vesző szürke élet jutott. De egyszer mindenki életében eljön az idő, legyen az csak egy szimpla kis gimis bál, ami olyan felhőtlen pillanat lesz, hogy az egész világ sem lenne elég, hogy végigkísérje.
Persze ebben az eldugott apró városkában, mint Forks, ruhát találni olyan, mint vízt keresni a sivatagban, nem véletlenül mentek a csajok múltkor Port Angelesbe vásárolni. Most viszont abszolút nem volt kedvem oda elkocsikázni Bellával, plusz ha figyelembe vesszük azt a pocsék ruhakínálatot, amit a Twilight filmben láthattunk, sok értelmét nem láttam. Úgy döntöttem, hogy inkább megvarratom az álomruhát.
Forksban sem megy ez egyik napról a másikra, így 1 hét alatt elkészülni a végeredménnyel azonnali beavatkozást kíván. Szerencsére jó, ha akad egy nevelőapa, akibe nem mellesleg a varrónő bele van zúgva, szerinte olyan szexis azzal a förtelmes bajuszkával a szája fölött (persze förtelmesnek csak én nevezem, mert nekem nem jön be semmilyen arcszőrzet). Ilyenkor nem lehet mást tenni, csak kihasználni a helyzetet, és lefixálni egy randit Swann rendőrfőnök úrral, aki természetesen majd utólag fog értesülni a dologról. Belláért talán megtenné mindenféle trükk nélkül is, így viszont kellemetlen helyzetbe keveredne és Ő azt nem élné túl. Egyébként is ráfér már a kikapcsolódás, Judith igazán bájos nő, a 30-as évei elején jár, és képes arra, hogy egy olyan remetét, mint Charlie 21. századi emberré tegyen. Na jó, ez talán egyenlő a lehetetlennel, a könyv szerint sem jön össze Charlie senkivel, de hátha 1-2 éjszaka erejéig megszabadulhatunk tőle otthonról. Bár nem mintha Bellát zavarná a pasizásban, hogy otthon van. Engem bezzeg?!
Bella már teljesen oda meg vissza volt az Edwarddal töltendő délutántól. Én már tudtam, mi fog történni, így egyik nap óvatosan a vámípr tudomására hoztam, hogy kezelje a helyzetet a legprecízebben.
- Becsszóra. - ígérte meg, tekintetében őszinteség ült.
- De forró lesz a helyzet. - mondtam nyomatékosan. - Bella... nagyon szenvedélyes tud lenni. - majdnem nevettem, mikor ezt kimondtam. Miért nem vallottam be az igazat? Edward, drága, Bella le fog téged teperni. Komolyan nem sok tartotta, hogy hangosan fel ne vihogjak. Bella távolról szende szűznek tűnik, de Edwarddal úgy viselkedik, mint valami nőstény állat. Tényleg nem kéne folytatni ezt a gondolatmenetet, mert röhögés lesz a vége. Még jó, hogy Edward az én gondolataimat sem hallja.
1 nappal a bál előtt végre elkészült a ruha, és pontosan olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. Nagyon boldog voltam. Suli után beugrottam Jakehez, hogy megnézzem, mi a helyzet, már napok óta nem találkoztunk, annyira lekötöttek az elfoglaltságaim. Bella kölcsönadta a frissen elkészült kocsiját. Jake amint meghallotta a piros fémszörny jellegzetesen mormogó hangját, már a verandán termett, még addig sem jutottam el, hogy leállítsam a motort. Mire elfordítottam a slusszkulcsot, fejét bedugta az ablakon, képén hatalmas vigyor terült szét, a szeme körüli alig látható mosolygós ráncok szinte angyalivá tették az arcát. Haja belógott az ablakból, és súrolta a vállamat, bizsergetően kellemes érzés volt.
- Rég jártam erre. - csak ennyit bírtam kinyögni. - Ööö... így hát most itt vagyok.
Látta rajtam a zavarodottságot, így mint mindig, cukkolni kezdett. Imádnivaló ez a srác.
-Hiányoztam mi? - létezik, hogy ennél is terebélyesebb legyen a vigyora? Nem tudtam mit mondani, zavaromban lehajtottam a fejem, aztán pár pillanat múlva magabiztosan felszegtem, felé fordultam, és finoman megtaszítottam.
- El az ajtótól ember! - kiáltottam rá pajkosan, ő pedig hátralépett egyet, kezét védekezően felemelte, én pedig kikászálódtam a kocsiból. Egymásra néztünk, és hangosan röhögni kezdtünk. Nem létezik, hogy Jakekel ne legyen jó a hangulat, nem kellenek hozzá szavak, nem kell hozzá semmi, egyszerűen az aurája kihozza a vidámságot mindenkiből. Egy szar nap után csak fel kell keresni Őt, és minden probléma a múltba vész.
Billy robogott ki a tolószékében, mi pedig igyekeztünk lehiggadni. A kocsira nézett, aztám rám irányult a figyelme. - Látom sikerült rendbehozni a kocsit.
- Igen. - válaszoltam. - Szerencsére csak a behorpadt részeket kellett kijavítani. Csodálom, hogy oda merték adni, ahhoz képest, hogy elrendeztem a múltkor. - próbáltam tréfálkozni. Jake bevette, ez volt a lényeg, Billy meg tudta, hogy tudom, amit nem kéne tudnom. Ha tudná még mi mindent tudok, amit ő nem!

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nem rég keztem el olvasni és nagyon teccik a történet.
    Így tovább és sies a folytatással!
    Pussy:Reni :)

    VálaszTörlés
  2. Hellóka!

    Nagyon tetszik a történeted ^-^
    Olyan édes Jake, teljesen megértem Robint <3 XD
    Siess a kövivel *-*

    VálaszTörlés
  3. Jaj annyira rég volt friss:( Mikor lesz kövi feji?:D
    Puszi

    VálaszTörlés