12. fejezet

12. fejezet

Miközben ott hevertem az egyik pillanatban az állat ismételten felugrott a kocsira, majd mintha ugrott volna egyet, vagy összeesett volna. Az egyik mancsa lelógott. Megpróbáltam kiszabadítani magam a kormány és az ülés rabságából. Már a bal lábam kint is volt, amivel megpróbáltam az így is teljesen berepedezett szélvédőt kirúgni. Elsőre nem mentem sok sikerre, de a második próbálkozás annál jobb lett. Mintha a farkas megmozdult volna a hatalmas csörömpölésre, de utána nem hallottam más zajt, csak a mély, kapkodó, ám mégis egyenletes szuszogására lettem figyelmes. Mintha fájdalmai lennének. Nem biztos, hogy fizikai, inkább lelki fájdalmak. A másik lábamat is kiszabadítva az üvegszilánk-tengeren végigúszva kijutottam a felborult kocsiból, majd megfordultam ám a farkas helyett már Sam feküdt a kocsi tetején, teljesen meztelenül.
- Most mit tegyek? – tettem fel magamnak a költői kérdést.
Odafutottam hozzá és mit sem törődve ádámkosztümével elkezdtem rázogatni, hogy ébredjen fel. A teste tüzelt a láztól, de tudtam, hogy ez teljesen normális a farkasoknál. Nem csinált semmit, így fogtam a kabátomat és ráterítettem. Mégsem heverhet itt meztelenül az éjszaka közepén egy felborult kocsin. Eszeveszett rohanásba kezdtem a rezervátum felé. Nem tudtam mit csinálok és nem tudtam, hogy mennyit tudok segíteni ezzel, de csak futottam. Már nagyon fáradt voltam, de tudtam, hogy akár Sam életébe is kerülhet ez az egész, ezért nem álltam le egy pillanatra sem. Nem tudom, hogy honnan jött ennyi erő, biztos valami fenti energialöketet kaptam, mert ki nem állhatom a futást. Már megláttam a rezervátumot jelző táblát és fellélegeztem, egy picit lassítottam a tempón, majd amikor megpillantottam Jacobék házát elkezdtem dörömbölni az ajtón.
- Jake, Billy! Segítsetek! Sam Ulley bajban van! – ordítottam.
Felkapcsolódott a villany, majd a zár felől a kulcszörgés hangját lehetett hallani.
- Mi történt Robin? Miért nem jöttél? Pedig vártalak és Charlie sem tudta, hogy hol vagy – mondta kómás fejjel Jake.
- Majd később mindent megmagyarázok, de Sam rosszul van és segíteni kell neki.
- Jacob!? Ki az? – Hallottam, ahogy Billy átül az ágyából a tolószékbe és a régi parketta nyikorogni kezd.
- Billy! Segítened kell Sam Ulley-nek! – Mélyen a szemébe néztem és pár pillanat múlva már láttam rajta, hogy rájött mit is akarok kinyökögni.
- Jake! Azonnal hozd a kocsikulcsot és menjünk!
Jacob nagyon furán nézett, de teljesítette apja kérdését és amikor ráparancsolt még kicsit gyorsított is a tempóján. Segítettünk Billynek beszállni a kocsiba, majd indulásra készen álltunk. Csak ekkor vettem észre, hogy több házból is figyelnek minket és olyasmiket gondolhatnak, hogy megbolondultam és most elvisznek egy szanatóriumba. Mil lehet, olyan fontos ezen kívül, hogy egy pizsamás fiú és egy rokkant indián furikázzon velem az éjszaka közepén? Billy nem foglalkozott a bámészkodókkal, de mintha intett volna Harry Clearwater-nek, aki eltűnt. Biztos ő is ott lesz, majd segíteni. Hamar odaértünk. (Legalábbis az odavezető úthoz képest gyorsan.) Jake kiszállt, majd apját segítette ki, addig én már Sam mellett voltam. Még mindig nagyon meleg volt a teste. Tudom, hogy mindig „lázas” egy farkas, de szerintem ez annál is melegebb volt. Harry is megérkezett, majd mind Sam körül gyűltünk össze.
- Jacob! Segíts Harry-nek elvinni Sam-et. Tegyétek fel a platóra.
- Hát, de meztelen. Én meg nem fogom így!
Más helyzetben viccesnek találtam volna, de ránéztem Jake-ra, aki a szememből kiolvasta a segélykiáltásokat és azonnal elkomolyodott az arca.
Megfogta a két lábát, majd Harryvel felrakták a kocsira és azonnal indultunk is vissza a rezervátumban. Közben a telefonomon ismét megjelent a térerőt szimbolizáló jel, így felhívtam Charlie-t.
- Szia Charlie!
- Robin! Hol vagy?
- Balesetem volt és megsérült Sam Ulley, de nekem nincs semmi bajom. Már itt van Billy és Jake is. Most megyünk a rezervátumba.
- Ne mozdulj mindjárt ott leszek!
- Ne gye…re! Nem hiszem el, lecsapta a telefont!
Beértünk, majd Emily-t pillanatottam meg, akit gondolom Harry értesített. Ott állt Jacobék háza előtt. Szeme kivörösödtek a sírástól, egész teste remegett. kiszálltunk, majd én Emily mellé álltam és megpróbáltam megnyugtatni.
- Emily nem lesz semmi baj! – mondtam miközben átkaroltam a vállát.
- Te… ki vagy? És honnét ismersz? – kérdezte, miközben szemeiből folytak a könnyek.
- Én Robin vagyok! És hallottam, hogy Sam barátnője vagy!
Leültünk a lépcsőre, mert attól féltem, hogy összeesik az idegességtől. Sam már Harry és Jake oltalmazó kezei közt volt és a ház felé haladtak. Felsegítettem Emily-t. Miután bevitték a még mindig eszméletlen fit mi is bementünk, majd én becsuktam az ajtót. Lefektették a kanapéra és vizes borogatással hűtötték testét. Még mindig a testén hevert a kabátom, melyet Billy egy törölközővel váltott fel, majd a kabátot odaadta nekem.
- Jake, kérlek kísérd ki Emily-t a konyhába és próbáld meg lenyugtatni, amíg el nem ájul – mondta Billy, aki az egyik szekrényben keresett valami gyógyszerféleséget.
Kimentek, majd Harry és Billy közelebb jöttek hozzám, hogy ne kelljen olyan hangosan beszélniük.
- Robin… nem tudom mit láttál és, hogy mit hiszel, de …
- Nem kell kertelnetek. Tudok mindent a legendáitokról, farkasokról és vámpírokról. Tudom, hogy Sam min megy most keresztül – szakítottam félbe Harry-t.
Először kicsit megilletődtek, de egy pár perc múlva arcuk ismét visszaállt a normális enyhén ráncos és nyugodt formába.
- Akkor tudod, hogy mi vár Jacob-ra, de ezt ne mond el neki, mert csak felidegesíti magát.
- Persze ezt megértem, de jobban jársz, ha te mondod el neki, mert nagyon fel fogja zaklatni az egész farkasosdi.
Meghallottam Charlie kocsijának a hangját és szinte pillanatok alatt bent is volt.
- Robin jól vagy? –Futott oda hozzám és ölelt magához, ami elég ritka volt közte.
- Igen Charlie jól vagyok! Nincs semmi bajom! – mondtam.
- Billy, hogy van Sam? Ugye nincs semmi baja?
- Nem meg fog gyógyulni, csak mirigyláza van. Mostanában elég sok az ilyen eset, de remek gyógyszereink vannak, szóval nem lesz semmi gond.
- Rendben! Szerintem most hazaviszem Robin-t, mert eléggé stresszes volt ez a mai nap számára.
- Persze, menjetek! – mondta, majd kikísért minket és megvárta míg elmegyünk.
Nem beszélgettünk a kocsiba. Charlie agya egész úton kattoghatott, hogy hogyan került oda Sam. Amikor elhaladtunk a roncs mellett mindketten sóhajtottunk egyet. Már elképzeltem Bellát, hogy mit fogok tőle kapni a kocsi miatt.

(Ui.: A következő fejezetet nem én fogom megírni, hanem Rileey barátom! Fogdjátok, majd sok-sok szeretettel!)